Chapter 4

Sziasztok! :) Naaaagy bocsánat, hogy ilyen soká érkezett meg ez a rész!
Jó olvasást :)

Az újonnan vett ruhám valami eszméletlenül áll rajtam! Ezért is futok  neki az éjszakának benne.
A sminkemmel babrálok, amikor Kendall nyit be fa pofával.
 -Remélem most büszke vagy magadra! - mondja.              
 -Eddig is az voltam - nézek rá mosolyogva két szempilla festés között.  
 -Egyáltalán van jogsid?

 -Van bizony.. de csak olyan, hogy felnőtt felügyelete mellett vezethetek, mivel nem vagyok még huszonegy éves - vigyorgok saját magamra a tükörben.
 -Szerinted mi történt volna, ha megállít egy rendőr? - egy fokkal megemelkedik a hangja.
 -De mivel ez nem történt meg, nem érdekel a 'mi történt volna, ha' meséd... szóval le lehet akadni rólam és ki lehet menni...
 -Először is: nem megyek ki... másodszor: akárhova is akarsz menni, ne készülődj tov..
 -Hogy mi van? - vágog a szavába összeszűkített szemekkel.
 -Hallottad nem? - mondja.
Egy ideig csak némán szemezünk, végül én töröm meg a megtörni valót...
 -Csak szeretnéd, hogy itthon maradjak! - csapkodva állok fel az asztal elől. Ekkor Logan jön be.. már csak tényleg Ő hiányzott...
 -Nem engedlek el akkor sem! - folytatja bátyám az apáskodó/idegesítő testvér szerepét.
 -Tényleg bulizni akarsz menni? - nevet Logan, miközben Kendall mellé áll - Ugyan minek? Egyetlen egy barátod sincs! - érződik a hangján a megvetés.
Hirtelen felnézek rá, elindulok feléje és megállok előtte.
 -Rohadj meg! - azzal pofon is ütöm az erősebbik fajtából - Menjetek ki! HAGYJATOK BÉKÉN!!! - kiáltom és kitessékelem őket.
Nem, még azért sem bőgöm el magam... és igen, még azért is elmegyek egy... vagy akár több buliba is!
Negyed óra múlva már teljes pompában suhanok ki a szobámból egyenest a földszintre, ahol Kendallt keresem.
 -A bátyám hol van? - kérdem Carlostól a konyhában ácsorogva.
 -Valahova elmentek - dobja oda nekem, miközben süt valamit.              
 -Remek! - forgatom meg szemeimet egy sóhaj kíséretében.
 -Hallottam, hogy mit műveltél Logan kocsijával - mondja nevetve - Személy szerint én csak röhögni tudok ezen - kuncog tovább.
 -Ó... ezt jó hallani - mosolyodom el diadalittasan.
 -De attól még nem fogom a pártodat - jelenti ki a szemembe nézve.
Mindketten lekomolyodunk.
 -Akartam kérni Kendalltől pénzt.. nem tudnál adni valamennyit?
 -Hjajj Alyson... - sóhajt rám nézve azzal eltűnik, én neg már indulni készülök, amikor a hátam mögött felbukkan.
 -15 dollár elég lesz? - kérdi felém nyújtva a bankjegyeket.
 -Nagyon is - vigyorgok, mint egy hülye és a nyakába ugorva megköszönöm - Szia! - dobok egy puszit és kilépek a házból.
Némi gyaloglás után betérek egy szórakozóhelyre és le is támadom a pultot, ahol kérek egy Jäger bombát.
A helyet elég hamar megunom, így lépek is tovább. A központban számos jó hely van, már csak azt kell eldöntenem, hogy melyikbe megyek be.
Tizenegy éves koromban nyílt egy hely, amiről mindenféle jót lehetett hallani... emlékszem, hogy akkoriban mennyire vártuk a 16. születésnapunkat, hogy ott tarthassuk meg, mivel 16 éven aluliak nem mehettek be oda.
Mivel a gyámügy elcseszte a 16. születésnapomat, ideje benézni a híres helyre immáron húsz évesen.
Belépve az ajtón, két izompacsirtát vélek felfedezni, akik végig néznek rajtam, de meg sem szólalnak. Egy pillanatra megállok. Bólintanak valamiért, én meg folytatom a hangos zene felé vezető utat. Nagy füst, meg buli szag terjeng a levegőben. Mondhatni tumultus van, de szerencsére kapok helyet a pultnál, ahol most egy koktélt kérek. Jobb kezembe veszem a poharat, megfordulok a nép felé. A bal kezemmel a számhoz emelen a szívószálat és szürcsölgetni kezdem a koktélt.
 -Elnézést hölgyem... ezt az urak küldik önnek - szólít a pultos.
Abba az irányba nézek, ahova épp mutat... és kiket pillantok meg? A bátyámat meg Logant.
Szembe nézek velük. Látom arcukon a nagy meglepődést... valahogy mintha nem rám számítottak volna.
 -Kérem mondja meg az uraknak, hogy ez a fajta csajozási szokás csak a filmekben működik, és ott sem mindig... köszönöm - bevágok egy mosolyt és vissza fordulok a  táncolók felé.
Amint elfogyott a koktélom, már nyúlnék is a Kendallék által küldött pia felé, de valaki eltakarja kilátást.
 -Egy ilyen szép lány egyes egyedül? - kérdi egy viszonylag jóképű srác.
 -Talán tilos? Amúgy is ne álmodozz, hogy fél óra múlva a mosdóban fogunk nyögődözni, mert kizárt dolog... és mi volna, ha a férfiak egyszer az életben nem a nemiszervükkel gondolkodnának? Azt hiszem csoda! - dörgölöm a fejéhez, azzal elmegy, én meg csak nevetek - Seggfej...
Amint elpusztítom az ingyen szerzett italomat is, besétálok a tömegbe rángatni magam.
Egy óra riszálás után térek vissza a pulthoz egy újabb portalanítás érdekében, amikor valaki le ül mellém és még rám is mosolyog... de nem amolyan perverz mosollyal, hanem olyan kedves mosollyal, ami elég ritka ilyenkor...
 -Szia! - kiáltja túl a zenét.
 -Helló - válaszolok ugyancsak vigyorogva.
 -Csak nem egyedül?
 -De igen... és te?
 -Úgyszintén - bólint.
Ezután jött a bemutatkozás meg mi egymás... a végén ott kötöttünk ki, hogy mindketten becsiccsentve vonaglottunk a zenére eléggé közel egymáshoz.
Akkor kezdett idegesíteni a csávó, amikor markolgatni kezdte a hátsómat... egy ideig tűrtem, de a végén le sem tudtam kaparni magamról. Ráadásul szédülni kezdtem... de nem az alkoholtol... ismerem ám ezt az érzést...
 -Te szerencsétlen... bedrogáltál? - motyogom neki a nyakába kapaszkodva.
 -Hupsz - nevet kárörvendően.
De ekkor hirtelen valakinek a karjaiba kerülök, a srác pedig kap egyet kettőt valakitől. Hunyorítok, de még úgy sem látom, hogy kik játszodják a megmentőimet.
 -Csak gratulálni tudok - ez biza Kendall hangja.
 -Ahhj... ti? Miért nem hagytok élni? Mindenütt ott vagytok! - zagyválom Kendallbe kapaszkodva. Kettőt pillantok és Logan támogat a bal felemről.
 -Szerintem egy kösz is elég volna, ahelyett, hogy jártatod a szádat fölöslegesen... - pofázik bele Logan.
 -Téged aztán senki sem kérdezett! - mondom annyira érthetően, amennyire egy bedrogált részeg képes.

Csak akkor térek valamennyire magamhoz, amikor a bátyámmal és Logannel együtt betoppanunk a bejárati ajtón.

  -Hagyd, majd én felviszem - szól oda Logan  a testvéremnek.

 -Biztos? Mondjuk hulla fáradt vagyok, és felidegesített... - mondja sóhajtva Kendall. 

Tuti, hogy rám utalt!

 -Normális vagy Kendall? Hogy mersz Loganre bízni? Még a végén megerőszakol! - akadok ki még egyáltalán nem józanon.

 -Mi van? - nevetnek egyszerre.

 -Én megyek lefeküdni - azzal Kendall el is megy.

 -Basszus! Inkább felmegyek egyedül! - már nyúltam volna az emeltre vezető lépcső korlátjához, de Logan elindult velem együtt, így a semmit fogtam meg.
  -Nem szeretném, ha legurulnál a lépcsőről, szóval hallgass, mert nincs kedvem hallgatni a hülyeségeidet! - szól rám komolyan.
  -Mi van? -próbálom őt nézni, de elég nehéz úgy, hogy közben próbálok felfele menni a lépcsőn és folyik minden össze - Alig ismerlek pár napja, de már dirigálsz nekem!
Nem mond semmit.
Egyszercsak azon kaptam magam, hogy lépek egyet a levegőbe... véget ért a lépcső.
Bementünk a szobámba... valamit közbe leverünk azt hiszem...
Logan szó szerint bedob az ágyba, de már nem volt erőm egy újabb veszekedésre. Lehúzza a magassarkúimat, majd betakar.
  -Ne haragudj, de te is kinti ruhában szoktál aludni? - motyogom botladozva.
  -Nem, de mivel nem foglak átöltöztetni, és te sem tudsz magadtól mozdulni, ezért kénytelen leszel kibírni egy éjszakát pizsama nélkül! - mosolyogva néz végig rajtam.
  -Tudom, hogy már a fejedben el is képzelted, hogy öltöztetnél át - kacarászom, miközben a ruhámat próbálom levenni... kevés sikerrel.
Logan hirtelen megfordul... amikor az ajtóhoz ér, megszólítom.
  -Nem alszol itt velem? - ezt most nem kacéran, hanem komolyan kérdezem, és szerintem ő is érezte a különbséget.
  -Miért kéne? - lassan megfordul. Sokat nem láttam belőle a sötétség miatt.
  -Nem tudom... csak úgy... - rántok egyet a vállamon, de kötve hiszem, hogy ő azt látta.
Nagy meglepődöttségemre közeledni kezd... felemelkedik a takaró, és befekszik mellém.
  -Cipőt le! - parancsolok rá már félálomban.
Két dobbanás, és csend...